A 2024-ben hatályba lépett fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati jelentéstételről szóló irányelv (CSRD) kétségtelenül megváltoztatta a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) információk közzétételét. Az európai irányelv innovatív megközelítést vezetett be a hatásvizsgálatban: a dupla materialitást. Ahogy a nagyvállalatok felgyorsítják erőfeszítéseiket az ökológiai átmenetben való részvételre és az új követelményeknek való megfelelés biztosítására, most teljes mértékben meg kell érteniük ezt a kulcsfontosságú koncepciót.
Lényegesség: Pénzügyi koncepció
Eredetileg az USA általánosan elfogadott számviteli alapelvei a lényegességet úgy határozták meg, mint „olyan számviteli alapelvet, amely szerint minden olyan elemet, amely észszerűen valószínű, hogy befolyásolja a befektetők döntéshozatalát, rögzíteni kell vagy részletesen be kell mutatni a vállalat pénzügyi kimutatásaiban”.
Más szavakkal, a lényegesség célja olyan számviteli információk azonosítása, amelyek hatással lehetnek a vállalat pénzügyi teljesítményére. Az információ akkor válik lényegessé, ha túllép egy bizonyos küszöböt, amelyen túl a befektetők döntései befolyásolhatók. Ez megköveteli a vállalatoktól, hogy beszámoljanak a tevékenységük szempontjából legrelevánsabb kérdésekről, nevezetesen a lényegesnek minősített témákról.
A fenntartható fejlődésben érdekelt felek fokozatosan átvették ezt a kulcsfontosságú koncepciót, különösen a Global Reporting Initiative (GRI) révén. A vállalatokon belül ez egy lényegességi mátrix formájában valósul meg, amely segít azonosítani és rangsorolni a problémáikat a vállalati társadalmi felelősségvállalási (CSR) stratégiájuk részeként.
Mi az a dupla materialitás?
A dupla materialitás (double materiality) ma már elengedhetetlen fogalom a fenntarthatóság és a vállalati felelősségvállalás területén. De mi is ez pontosan?
Meghatározás
A dupla materialitás ugyanazt a célt követi, mint a pénzügyi koncepció: azonosítani a vállalat azon kulcsfontosságú kérdéseit, amelyek befolyásolhatják a pénzügyi érdekelt felek döntéseit.
Ez azonban egy teljesen más dimenziót vesz figyelembe. A korábban kizárólag a pénzügyi teljesítményre összpontosító jelentéstételi gyakorlat a dupla materialitás elve alapján most már integrálja a társadalmi és környezeti kérdéseket is. Ez lehetővé teszi egy vállalat teljes értékláncának és fenntarthatósági teljesítményének átfogó értékelését.
A vállalatoknak a fenntarthatósági jelentéseik során két különálló, egymástól függő szempontot kell figyelembe venniük: a pénzügyi lényegességet és a hatás lényegességét.
Pénzügyi lényegesség
A pénzügyi lényegesség vagy egyszerű lényegesség olyan kockázatokra és lehetőségekre utal, amelyek befolyásolják a vállalkozás pénzügyi teljesítményét. Leírja a környezetnek a vállalatra gyakorolt hatását (kívülről befelé). Más szóval, ez a perspektíva azt vizsgálja, hogy a környezeti és társadalmi kérdések hogyan befolyásolják a vállalat pénzügyi teljesítményét.
A hatás lényegessége
A hatás lényegessége, vagy nem pénzügyi társadalmi-környezeti lényegesség a vállalat környezetre gyakorolt hatására (belülről kifelé) összpontosít. Pontosabban, ez a perspektíva a vállalkozás tevékenységeinek a gazdasági, társadalmi és természeti környezetre gyakorolt negatív és/vagy pozitív hatásaira összpontosít.
Például egy gazdasági tevékenység üvegházhatású gázok kibocsátását eredményezi, így hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Hosszú távon ez egyéb problémákhoz, például árvizekhez, aszályokhoz, hőhullámokhoz stb. fog vezetni. Ezek az események hatással lehetnek a vállalkozás finanszírozására, vagy nyersanyaghiányhoz, illetve az ellátási lánc zavaraihoz vezethetnek. Ez szemlélteti a kapcsolatot a hatás lényegessége és a pénzügyi lényegesség között.
A kihívás a vállalat előtt álló lehetséges problémák azonosítása, lényegességük felmérése és a prioritások meghatározása. Az összes érdekelt fél számára kiemelten fontosnak ítélt problémákat ezután prioritásként kell kezelni.
CSRD: A dupla materialitás elemzésének keretrendszere
Korábban a vállalatok viszonylag szabadon választhatták meg a nyilvánosságra hozandó információkat és a jelentéstételi gyakorlatukban alkalmazott módszertant. A CSRD célja, hogy jobban szabályozza a vállalatok nem pénzügyi jelentéstételét azáltal, hogy meghatározza a dupla materialitás elemzésének elvégzésére vonatkozó speciális szabályozási keretet.
Fenntarthatósági szabványok (ESRS)
A dupla materialitás értékelési folyamata során a vállalatok az európai fenntarthatósági jelentési szabványokra (ESRS) támaszkodnak. Ezek a szabványok meghatározzák azokat az információkat, amelyeket a vállalatoknak meg kell adniuk. Témákra és altémákra bontva az éghajlatváltozással, a környezetszennyezéssel, az emberi erőforrásokkal, a végfelhasználókkal, az üzleti magatartással és még sok mással foglalkoznak. Ez segít a vállalatoknak azonosítani a megválaszolandó témákat, meghatározni elemzésük hatókörét, és egyértelmű célokat tűzni ki maguk elé.
Az érintettek bevonása
A vállalatoknak azonosítaniuk kell a tevékenységük által érintett belső és külső érintetteket. Szintén előnyös, ha kollektív műhelymunka, egyéni interjúk, kérdőívek stb. révén konzultál velük. Bár ez a CSRD értelmében nem kötelező, továbbra is ajánlott. Ez magában foglalhatja azokat az érdekelt feleket, akik érintettek, potenciálisan érintettek és/vagy tanúskodni tudnak a vállalkozás tevékenységeinek következményeiről.
Formátum kiválasztása
A vállalatok tetszés szerint bemutathatják dupla materialitás elemzésük eredményét. A dupla materialitás mátrix alkalmazása azonban különösen elterjedt.
A CSRD megköveteli, hogy minden vállalkozás saját dupla materialitás elemzést végezzen ezen általános elvek mentén, és alkalmazza azt a saját valóságához, azaz tevékenységi ágazatához, méretéhez és üzleti modelljéhez.
A CSRD megvalósításának jelenlegi állapota
A Baker Tilly, a számviteli és üzleti tanácsadó cégek hálózata, a témában készült legújabb tanulmányában az EU-irányelv által érintett szervezetek a dupla materialitás értékelését nevezik meg fő kihívásként.
Íme néhány kulcsfontosságú adat:
- A vállalatok 16%-a végzett már dupla materialitás elemzést;
- A válaszadók 31%-a jelezte, hogy soha nem készített elemzést CSR-kockázatairól;
- 56%-uk állítja, hogy soha nem vonták be az érintetteket az ESG-problémák lényegességének értékelésébe.
A CSRD értelmében a dupla materialitás ma már a fenntarthatósági jelentések sarokköve, így az ugyanolyan robusztus és igényes, mint a pénzügyi jelentések. A kihívás az, hogy ezt az elemzést hatékonyan és megfelelő módon végezzük el, miközben a vállalat stratégiai döntéseinek irányítására is felhasználjuk.
Ez megnyitja az utat a vállalatokhoz és a jövőbeni kihívásokhoz igazodó jelentéstételi stratégiához. A szervezetek így tudnak megfelelni a szabályozók és érintettjeik növekvő elvárásainak, valamint megragadják a lehetőségeket az innovációra, a kockázatok csökkentésére és a fenntartható értékteremtésre.
