Ilyenkor a fogyasztók – akár magánszemélyek, akár szervezetek – közvetlenül a gyártótól vagy a beszállítótól vásárolják meg, amire szükségük van, anélkül, hogy elosztási csatornát, nagykereskedőt vagy bármilyen más közvetítőt vennének igénybe. Bár a dezintermediáció vitathatatlan előnyöket kínál, különösen gazdasági szempontból, számos kihívást vet fel a vállalatok beszerzési osztályai számára.
Dezintermediáció: Alapozások és alkalmazások
Kezdetben a digitális fejlődés számos ágazatban, például utazási, turisztikai, biztosítási, pénzügyi és szoftveres ágazatokban megkönnyítette az ellátási lánc résztvevőinek csökkenését. Az e-kereskedelem, valamint az információs és kommunikációs technológiák térnyerésének köszönhetően a beszállítók közvetlenül a fogyasztóknak értékesíthettek.
A közvetítők számának dezintermediációval történő csökkentése az ügyfelekkel való közvetlen kapcsolatot, nagyobb hatékonyságot és átláthatóságot, valamint a kereslet-kínálat törvénye szerinti méltányos díjazást is jelentett. A beszállítók gyakran növelni tudták árrésüket és/vagy csökkenteni áraikat. Így fokozatosan kivonultak a piacról az olyan közvetítők, mint pl. az utazásszervezők vagy brókerek, mivel az ellátási lánc mindkét végén értékvesztést okoztak.
A dezintermediáció ugyanakkor a termék- és szolgáltatáskínálat szinte végtelen elterjedéséhez is vezetett, amelyet a globalizáció vezérelt. Ez az oka annak, hogy ebben a telített versenykörnyezetben most az online platformokon keresztül történő újraközvetítés irányába mutató tendenciát figyelhetünk meg. Ezen nagy platformok célja, hogy összegyűjtsék a fellelhető ajánlatokat és végigvezessék a fogyasztókat a teljes vásárlási folyamaton, amelyben önmagukat kulcsfontosságú szereplőként pozicionálják.
A vállalati világban a legmegfelelőbb megközelítés a beszerzési kategóriától függ. A dezinintermediáció előnyeit, mint például a költségcsökkentés és a hatékonyság növelése ellensúlyozza a beszállítói kapcsolatok kezelésének összetettsége. Más szóval, a közvetítés megszüntetése érdekes lehet a főköltségek és a közepes méretű költések esetében, amelyek jelentős pénzügyi hatással bírnak a vállalaton belül, de más a helyzet, ha a long tail kiadásokról van szó.
A Pareto-elv, más néven 80/20 szabály, három fő beszerzési kategóriát különböztet meg:
- A fő kiadások a vállalat költségének 80%-át teszi ki és a teljes beszerzési szegmens 20%-át fedi le;
- A közepes kiadások a költségek 15%-át és a beszerzési szegmensek 30%-át teszik ki;
- A long tail kiadások pedig a költségek csupán 5%-át, de a beszerzési szegmensek 50%-át teszik ki.
A szükséges közvetítés a long tail kiadásokhoz
Mivel a beszerzési szegmensek felét ez teszi ki, ezért a long tail kiadásoknál koncentrálódik a legtöbb beszállító, megrendelés és termék. A beszerzési osztályok számára ez bizonyos bonyolultságot eredményez ezen folyamatok kezelésében.
Mindazonáltal kulcsfontosságú, hogy kordában tartsuk a long tail kiadásokat, csakúgy, mint a fő- és közepes kiadásokat. Ellenkező esetben folyamatai gyorsan hiányossá válhatnak, és rejtett költségekhez vezethetnek (maverick kiadások, több szállító kezelése, hibák és visszaküldések stb.). A long tail kiadások jobb kezelése ezért javítja a vállalatok működési és gazdasági teljesítményét.
Itt teljesen létjogosultsága van a közvetítésnek és hátrányos lehet a dezintermediáció. Ennek a több száz vagy akár több ezer szállítót képviselő beszerzési kategóriának a felépítéséhez elengedhetetlen, hogy egy vagy több közvetítőre támaszkodjunk. Ez lehet egy kiskereskedelmi lánc és/vagy egy piactér, amely termékek és szolgáltatások széles skáláját kínálja, de akár egy tanácsadó cég is, amelyhez kiszervezheti ennek a beszerzési kategóriának a kezelését.
Ezek a közvetítők lehetővé teszik a beszállítói panel racionalizálását, a vállalat erőforrásainak optimalizálását és a beszállítói kockázatok jobb kezelését. A kihívást a hatékony és eredményes közvetítő kiválasztása jelenti.
Az eredményes közvetítés kulcsszerepe
Az eredményes közvetítő releváns megoldásként jelenik meg a dezintermediáció által támasztott korlátokra. Ez a stratégia magában foglalja a közvetítőkhöz való fordulást, akik valódi hozzáadott értéket hoznak a beszerzési ciklus során, ugyanakkor pozitív hatással vannak a környezetre és a társadalomra. Például azok a forgalmazók, akik elkötelezettek a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) mellett.
Valódi hozzáadott érték
Először is, a forgalmazók feltérképezik a teljes ellátási láncot, a beszállító kiválasztásától az ügyfélszolgálatig és a termékek visszaküldéséig. A piacterekkel és a kiskereskedőkkel ellentétben ők garantálják az eladott áruk minőségét, eredetét és teljesítményét. Fontos hangsúlyozni, hogy a hatékony közvetítés a szerződéses tárgyalások, a mennyiségi engedmények és az adminisztratív költségek optimalizálása révén segít csökkenteni a teljes tulajdonlási költséget (TCO).
Ezenkívül olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek valódi hozzáadott értéket jelentenek a végfelhasználók számára, mint például:
- Bútorok összeszerelése;
- 3D tervezés az egyes porjektekhez;
- Kiadások optimalizálása;
- Tranzakciók digitalizálása stb.
Globálisan pozitív hatás
Ugyanakkor az eredményes közvetítés azon az elgondoláson alapul, hogy pozitív globális hatást fejtsen ki az érdekelt felek (főleg a vevők és beszállítók), valamint a környezet és a társadalom számára.
Ebben az értelemben egy ilyen közvetítő integrálja és előmozdítja a fenntartható gyakorlatokat:
- Felelős, helyi beszállítók kiválasztása, akik etikai chartát írtak alá.
- Fenntartható termékek (újrahasznosított anyagokból készült, energiahatékony, felújított…) és körkörös szolgáltatások, például berendezések bérbeadása vagy régi termékek begyűjtése és hasznosítása.
- Szerződéskötés a szakmai integrációt elősegítő szolgáltatókkal stb.
Amint láthatja, a dezintermediáció és az eredményes közvetítés folyamatai kiegészítik egymást, és mindegyiknek megvannak a maga előnyei. Végső soron fontos, hogy a beszerzési kategóriától függően a megfelelő megközelítést alkalmazzuk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle.
Például egy bútorgyártónak közvetlenül a fabeszállítójával kell kapcsolatba lépnie a dezintermediációs modellen keresztül, de nem tudja ugyanazt a megközelítést alkalmazni a long tail kiadásainál (irodaszerek, higiéniai termékek, műhelybútorok, egyéni védőeszközök stb.), mert az rendkívül időigényes lenne a beszerzési osztály számára. A helyes döntés meghozatalával tehát minden vállalat teljesítménye és versenyképessége javulhat, miközben egy igazságosabb és fenntarthatóbb világ felé törekszik.
