A hatékony készletgazdálkodás elsősorban a termelésbe beérkező áruk, másodsorban pedig a kimenő áruk mennyiségének kiszámításával érhető el. A vállalatoknak minden ágazatban olyan készletgazdálkodási módszereket kell alkalmazniuk, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy hatékonyan kezeljék készleteiket anélkül, hogy szükségtelen költségeket generálnának.
A pénzügyi szempontokon túl egy hatékony logisztikai szervezet segít az alkalmazottak munkaterhelésének jobb kezelésében azáltal, hogy elkerüli a csúcsidőszakokat, amelyek sok stresszt okozhatnak, illetve jobb életminőséget biztosít számukra a munkahelyen, összhangban a „well-being” megközelítéssel. Az ebben a cikkben tárgyalt ellátási és készletgazdálkodási módszerek a logisztikai szektorban leggyakrabban használt módszerek közé tartoznak.
Mi a hatékony készletgazdálkodás?
A logisztikai raktár teljesítménye a kiszállítási sebesség, a kezelési költségek és a komissiózási hibahatár tekintetében versenyelőnyt jelent az e-kereskedelmi szektorban. A valóban hatékony készletgazdálkodáshoz a választott módszernek meg kell akadályoznia a magas költségekhez vezető kockázatokat. Ezek a kockázatok a következők:
- Túlkészletezés;
- A raktári árucikkek elavulása vagy romlása;
- Alulkészletezés, amely készlethiányhoz vagy termelésleálláshoz vezethet;
- Kiválasztási hibák.
A hatékony készletgazdálkodási módszereknek ösztönözniük kell a zöld ellátási lánc, azaz a fenntartható ellátási lánc bevezetését is, amely a vállalat társadalmi felelősségvállalási politikájának részét képezi.
Kínálatalapú készletgazdálkodási módszerek
A vállalkozások által meghatározott árukészlet-feltöltési idő az, ami megkülönbözteti a következő ellátási módszereket. Az utánpótlás során a cégek megrendelést adnak le a már raktáron lévő vagy a nemrégiben kimerült áruk mennyiségének feltöltésére.
Rendelésalapú módszer
Ez az ellátási módszer nem igényel különösebb tervezést. A logisztikai menedzser akkor ad le megrendelést, amikor úgy gondolja, hogy a készletet fel kell tölteni. Döntését empirikus ismeretekre alapozza, például a termékek felhasználásának ütemére és a beszállítók szállítási idejére.
Ennek a technikának a gyenge pontja a pontatlansága és a kockázatoknak való kitettség, ha bármilyen piaci ingadozás van. Egyes termékeknél előfordulhat túlkészletezés, míg más cikkeknél az ellenkezője, készlethiány alakulhat ki amiatt, mert az adott tétel túl gyorsan elkelhet (kifogyhat), ami miatt a vállalat nem tudja kielégíteni ügyfelei igényeit.
Keresletalapú módszer
Ez az ellátási módszer a vevői megrendelések előrejelzésén alapul. Ma már technológiai megoldások állnak rendelkezésre a vevői kereslet becslésére és előrejelzésére. Ezek a szoftverek adatelemzést, különösen Big Datat használnak ehhez, amelyet mesterséges intelligenciával (AI) és gépi tanulással (ML) kombinálnak.
A cél a kereslet jövőbeli változásainak előrejelzése, hogy a megrendeléseket kellően előre le lehessen adni. Akár automatizált készletgazdálkodási rendszer is beállítható. Az értékesítés változásainak előrejelzése a munkaszervezésében is hasznos, ezáltal zökkenőmentesebbé teszi a logisztikai műveleteket. A készlethiány elkerülése érdekében minden termékhez minimális készletszintet, más néven „biztonsági készletet” határoznak meg.
Időszakos feltöltési módszer
Ennek az ellátási módszernek a használatához meg kell határozni egy küszöbértéket, amelynél a készlet teljesnek tekinthető. Az utánpótlási megrendeléseket egy meghatározott dátumon adják le. A megrendelt áruk a küszöbérték eléréséig töltik fel a készletet, a megrendelés időpontjában raktáron lévő termékek számától függően. Az időszakos feltöltési módszer alkalmasabb a rendszeresen vásárolt árukhoz vagy a romlandó készletekhez. Nem igényel nagyszámú előrejelzési számítást, de készlethiányhoz vezethet.
Ütemezett utánpótlási módszer
Ez a rendszer a rendelés gyakorisága és a megrendelt tételek mennyisége tekintetében különbözik az előzőtől. Az ütemezett utánpótlás egy meghatározott időpontban történik, és a megrendelt mennyiség is rögzített marad. Bár ez egy merev utánpótlás-szervezési módnak tűnik, lehetővé teszi az előzetes tervezést.
Ennek a módszernek a használatával a beszállítók előre tudják jelezni a szállítmányokat és könnyebben megszervezhetik a csoportos szállításokat, ami méretgazdaságosságot jelent. Ugyanígy gyorsabbá teszi a fogadó oldalon lévő csapatok munkaszervezését is. A szállítási dátumok és a leszállított mennyiségek előre ismertek; így előre jelezhető a szükséges operátorok száma, ami kevésbé megterhelő és jobban szervezett munkakörülményeket eredményez.
Just-in-time módszer
Az összes ellátási és készletgazdálkodási módszer közül a just-in-time megoldás igényli a legnagyobb reagálóképességet. Minimalizálja a túlkészletezés költségeit azáltal, hogy – ahogy a neve is sugallja – just-in-time rendszeren működik. A megrendelést abban a pillanatban adják le a beszállítónak, amikor a termékeket ki kell venni a készletből.
Ez a módszer megbízható és reagálóképes beszállítók és szállítók hálózatára támaszkodik. A belső logisztikai csapatnak is agilisnak és reagálóképesnek kell lennie.
Újrarendelési pont módszer
Egy újrarendelési pont beállítható egy minimális készletküszöb meghatározásával. Amikor a készlet e küszöb alá esik, itt az ideje az újrarendelésnek. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a vállalatok automatizálhatják a rendeléseiket. Ez biztosítja, hogy soha ne legyenek készlethiányosak.
Ahhoz, hogy ez az ellátási módszer megfelelően működjön, a vállalatoknak ismerniük kell beszállítóik szállítási határidejét. Míg az újrarendelési pont rendszer csökkenti a túlkészletezés kockázatát, azt is jelenti, hogy a készletszinteket szorosan ellenőrizni kell a készlethiány elkerülése érdekében.
Készletkivonási módszerek
A következő ellátásgazdálkodási módszerek és eszközök vonatkoznak a termékek raktárból való kivételére. Miután az árukat kivették a raktárból, azokat felhasználják a termelési folyamatban, vagy kiszállítják az ügyfeleknek.
A FIFO módszer
A FIFO, vagyis az „első be, az első ki” módszer mind a készlet kezelésére, mind annak értékelésére vonatkozik.
A komissiózás során a legrégebbi szállításból a készletbe felvett tételeket veszik ki először. Ez a rendszer megakadályozza a tételek elavulását. Számviteli szempontból ez azt jelenti, hogy a termékek beszerzési költsége a lehető legközelebb marad az értékükhöz.
„Elsőként lejáró, elsőként ki” módszer
Ez a módszer a lejárati dátummal rendelkező termékekre vonatkozik. Ez lehet minőségmegőrzési idő vagy szavatossági idő. A cél a veszteségek és így a szükségtelen költségek elkerülése. Ez a rendszer hatékony készletszervezést és a készletbe felvett egyes tételek lejárati dátumainak pontos nyomon követését igényli. A gyógyszeriparban és az élelmiszer-kereskedelemben gyakran alkalmazott módszer.
A LIFO módszer
Az „utolsóként be, elsőként ki” módszernek az az előnye, hogy megkönnyíti a raktári kezelést, pl. ömlesztett áruk esetében. A készletértékelés szempontjából ez a módszer olyan termékekhez alkalmas, amelyek ára idővel változik. Logisztikai szempontból azonban a régebbi termékek raktáron tartása azt jelenti, hogy a vállalkozások azzal a kockázattal járnak, hogy ezek a termékek lejárnak, ha túl sokáig tárolják őket.
A megfelelő készletgazdálkodáshoz nélkülözhetetlen egy jól átgondolt, optimalizált polcrendszer. Nézze meg, milyen szempontok szerint érdemes választani.
