A mai világban a technológiai innovációk folyamatosan feszegetik a határokat, ami hatékonyabb termékekhez és szolgáltatásokhoz vezet. Ez azonban a takarékosság helyett gyakran éppen ellenkezőleg, megnövekedett fogyasztással jár együtt. A „Jevons-paradoxonként” ismert viselkedési vagy szisztémás reakciót, rebound hatásként, illetve visszapattanó hatásként is említik.
Ez a jelenség ma már széles körben elterjedt, és még az ökológiai, energetikai és körforgásos gazdaságra való áttérésre irányuló egyéni, kollektív és szakpolitikai törekvéseinket is veszélyezteti. Alapvető fontosságú tehát a jelenség megértése, hogy hatékonyan ellensúlyozhassuk hatását, és segíthessünk tájékozódni azon energiapolitikai stratégiákban, amelyek figyelembe veszik ezeket a dinamikákat.
Mi a rebound hatás?
A visszapattanó hatás a fogyasztás növekedését írja le, amely akkor következik be, amikor egy termékre, szolgáltatásra vagy technológiára vonatkozóan a korábban meghatározott korlátok csökkennek. A várt megtakarításokat végső soron a szóban forgó termék vagy más áruk túlfogyasztása semmisíti meg, mivel a hatékonyság gyakran szélesebb körű felhasználást és piacbővítést ösztönöz.
Ezt a koncepciót először a 19. században William Stanley Jevons közgazdász dokumentálta, aki megjegyezte, hogy a gőzgépeket hatékonyabbá tevő technológiai újítások nem csökkentették a várt módon a szénfogyasztást, hanem éppen ellenkezőleg, a szélesebb körű elterjedés következtében nőtt a szénkitermelés.
A környezeti kérdésekre alkalmazva a visszapattanó hatás paradoxnak, sőt kontraproduktívnak tűnik. A műszaki fejlesztések a fogyasztás és a termelés növekedéséhez vezetnek, ellensúlyozva a várható környezeti előnyöket. Louis Daumas ökológiai közgazdász ezt a dilemmát emeli ki:
„A gépek, járművek vagy épületek energiahatékonyságának javításával, vagy a termelés erőforrás-tartalmának csökkentésével azt kockáztatnánk, hogy több energiát és anyagot fogyasztunk, és több üvegházhatású gázt bocsátunk ki. Ha bebizonyosodik, ez az átállást még nagyobb kihívások elé állítja, sőt talán megvalósíthatatlanná teszi.”
Minden technológiai forradalom találkozik ezzel a fellendülési hatással, amely olyan iparágakban nyilvánul meg, mint az energia, a mezőgazdaság, az építőipar és az autóipar. Ilyen például az energiahatékony fűtés, az üzemanyag-takarékos járművek, az alacsony fogyasztású világítás, illetve újabban a távmunka és a körforgásos gazdaság.
A rebound hatások típusai
A szakértők a rebound hatások négy elsődleges típusát különböztetik meg: a gazdasági szereplők szintjén megfigyelhető közvetlen és közvetett hatásokat, valamint tágabb gazdasági szinten a piaci és növekedési hatásokat.
Közvetlen visszapattanó hatás
Ez akkor fordul elő, ha egy termék energiahatékonyságának javulása a termék nagyobb fogyasztását, és ezt követően nagyobb energiafelhasználást eredményezi. Például egy üzemanyag-hatékony autó arra ösztönözheti a sofőröket, hogy gyakrabban utazzanak az alacsonyabb utazási költség miatt.
Közvetett visszapattanó hatás
Itt a termék energiahatékonyságának javításából származó gazdasági haszon más áruk vásárlását teszi lehetővé, amelyek energiát fogyasztanak és szennyezést okoznak a gyártás során. Ez történik például akkor, ha az energiatakarékos autóból származó megtakarítások lehetővé teszik tulajdonosa számára, hogy repülőjegyet vásároljon.
Piaci hatás
Ez a hatás a közvetlen visszapattanást tükrözi, de nagyobb léptékben. Itt a teljes energia- és erőforrásigény csökkenése áreséshez vezet, ami vonzóbbá tesz egyes tevékenységeket, ezáltal növeli a keresletet. Például a vasúti árufuvarozást felválthatja a közúti áruszállítás, ha a kilométerenkénti üzemanyag-fogyasztás csökken.
Növekedési hatás
Ez a kategória azt sugallja, hogy az energia- és anyaghatékonyság minden fejlesztése ösztönözheti a gazdasági növekedést, a beruházásokat, következésképpen a nagyarányú energia- és erőforrás-felhasználást. Ma a digitális szektor szembesül ezzel a jelenséggel.
A visszapattanó hatás kezelése
Jelentős környezeti hatása ellenére a visszapattanó hatás továbbra is kevéssé ismert. Fabrice Bonnifet, a Fenntartható Fejlődés Igazgatói Kollégiumának (C3D) elnöke emlékeztet:
„Minden, a vállalkozások vagy államok szén-dioxid-semlegesség vagy energiaintenzitás-csökkentési kötelezettségvállalása értéktelen, és semmilyen hatással nem lesz a bolygó megőrzésére mindaddig, amíg a rebound hatás fogalmát meg nem értik és nem számolnak vele.”
Jelenleg kevés megoldás létezik a rebound hatások negatív következményeinek enyhítésére. A vállalatok munkavállalóik képzésével és intézkedések végrehajtásával lépéseket tehetnek ennek a jelenségnek a kontrollálására.
Munkavállalók oktatása
A visszapattanó hatásban a fogyasztói magatartások és a kognitív torzítások általában tagadják a kollektív erőfeszítések egy részét. Ezért az emberi tényező kezelése kulcsfontosságú. Ez elkerülhetetlenül magában foglalja az alkalmazottak tudatosságának növelését, amely általános gyakorlat a vállalati energiastratégiákban.
Hangsúlyozzuk itt az energiatakarékossági tervek fontosságát, amelyek a forrásnál az energiafogyasztás csökkentését célozzák környezetbarát intézkedésekkel. Ez a megközelítés különösen akkor fontos, ha sok alkalmazott jogosult megrendeléseket leadni. Végső soron elő kell segíteni a fenntartható fogyasztás iránt elkötelezett vállalati kultúrát, amelyet mindenki megtestesít.
A visszapattanó hatás mérése
Ahogy a mondás tartja: Csak azt tudod kezelni, amit mérsz. A rebound hatást azonban továbbra is nehéz azonosítani és számszerűsíteni. Egyes szakértők ezt vizsgálták, és különböző forgatókönyveket hasonlítottak össze értékelési módszerek, például életciklus-elemzés (LCA) vagy anyagáramlás-elemzés (MFA), ökonometriai modellek, rugalmassági paraméterek becslése vagy hibrid megközelítések segítségével. Ezek többsége az üvegházhatású gázok kibocsátásának és/vagy az energiafogyasztás mérésére összpontosít.
Bár nehéz szisztematikusan alkalmazni az üzleti életben, ez a megközelítés stratégiai projektmegbeszéléseket vált ki. Megbízható adatok birtokában a szervezetek a beszerzési osztályokkal együttműködve személyre szabott mérséklési stratégiákat valósíthatnak meg.
A rebound hatás kihívásokkal teli jelenség. A vállalkozásoknak alapvető változónak kell tekinteniük erőforrás-gazdálkodási stratégiájukban, különösen mivel az éghajlatváltozás fokozza a hatékony és fenntartható gyakorlatok iránti igényt.
